A Száda Áldott Hálózat

السيد السيستاني
Najaf Méltóságos Ura

Hivatali tekintélye

Bilal Jaboori 0

Hivatali tekintélye

Élete utolsó éveiben Őméltósága, al‑Imám al‑Khú’í (Allah nyugtassa meg lelkét) idején a szent Nedzsefben és azon kívül sok kiváló tudós szívét aggodalom töltötte el: ki lesz alkalmas arra, hogy al‑Imám al‑Khú’í (qaddasa sirrahu) után átvegye a síita imámita közösség vallási vezetését (marzsa‘ijját), megőrizve a hawza tudományos intézményének fennmaradását és a vallási tekintély függetlenségét.
Olyan személyt kerestek, aki rendelkezik a marzsa‘ számára szükséges tudományos felkészültséggel, jámborsággal, istenfélelemmel, bölcsességgel és helyes irányítói képességgel.

Sok tudós figyelme Őtanárunk felé fordult (Allah hosszúra nyújtsa árnyékát), akit al‑Imám al‑Khú’í (qaddasa sirrahu) saját mihrábjában, a Zöld Mecsetben (Jámi‘ al‑Khadrá’) jelölt ki imámnak. Ettől kezdve neve egyre szélesebb körben vált ismertté a hívők között, miután hosszú időn át főként a tudományos és hawzai körök ismerték őt mint kiváló „bahth al‑kháridzs” tanárt, több mint negyedszázadon át.

Amikor al‑Imám al‑Khú’í 1413. szafar 8‑án visszatért Teremtőjéhez, számos nagy tudós fordult hozzá követés (taqlíd) ügyében. Elsők között volt Őméltósága Ájatolláh as‑Szajjid ‘Alí al‑Bahishti (qaddasa sirrahu) és Ájatolláh as‑Sejk Murtazá al‑Burúdzserdí (qaddasa sirrahu). Így sok hívő követte őt Irakban, Iránban, a Perzsa‑öböl országaiban, Pakisztánban és Indiában.

Majd amikor 1414. szafar 27‑én elhunyt Ájatolláh al‑‘Uzmá as‑Szajjid ‘Abd al‑A‘lá as‑Szabzavárí, követőinek nagy része Irakban és egy részük külföldön is hozzá fordult.
És amikor 1414. džumádá al‑ákhira 24‑én elhunyt Ájatolláh al‑‘Uzmá as‑Szajjid Muhammad Ridá al‑Kalbájakání (qaddasa sirrahu), Őtanárunk követése gyorsan elterjedt a különböző iszlám országokban. A hívők többsége Irakban, al‑Ahsa’ban, al‑Katífban, Iránban, Libanonban, a Perzsa‑öböl államaiban, Pakisztánban, Indiában, valamint az európai, amerikai és ausztráliai emigránsok közül is hozzá tért vissza.

Követése még szélesebb körben terjedt el Ájatolláh al‑‘Uzmá as‑Sejk Muhammad ‘Alí al‑Arákí (qaddasa sirrahu) és Ájatolláh al‑‘Uzmá as‑Szajjid Muhammad ar‑Rúhání (qaddasa sirrahu) halála után.
Így Őtanárunk (Allah hosszúra nyújtsa fennséges árnyékát) napjainkban a síita imámita közösség legfőbb vallási tekintélye (al‑marzsa‘ al‑a‘lá). Allah tegye áldottá életét, és tegye hasznossá létezését az iszlám és a muszlimok számára.

Forrás: Az Elektronikus Vallási Információs Központ