Imám Ali ibn Abu Talib
Imám Ali (béke legyen vele) a Szent Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) unokatestvére volt. Imám Ali (béke legyen vele) Isten Szent Házában, a Kába szentélyében született. A végzet az ő édesanyját a Szent Házhoz vezette. Amikor édesanyja a Kába közelében állt, megkezdődtek a szülési fájdalmak. Térdre ereszkedett a szent épület előtt, és nagy alázattal fohászkodott Allahhoz (a Magasságoshoz).
Abbász ibn Abd al-Muttalib látta Ali édesanyját, amint Allahhoz (a Magasságoshoz) imádkozik. Abban a pillanatban, amikor felemelte fejét az imából, a Kába fala csodás módon megnyílt. Fátima, Ali édesanyja, belépett a Kábába, és a fal mögötte ismét bezárult.
Abbász és társai összegyűltek a Szent Ház kapujánál, de az zárva volt. Megpróbálták kinyitni, de nem sikerült. Feladták, amikor megértették, hogy ez kizárólag Allah akaratából történt. A hír villámgyorsan elterjedt Mekka városában.
Ali a Kába belsejében született, csukott szemekkel és a Mindenható Teremtő iránti alázatos engedelmesség állapotában. Fátima (béke legyen vele) három napig maradt a Kábában. A negyedik napon kinyitotta az ajtót, és gyermekével a karjában kilépett. Legnagyobb meglepetésére a Szent Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) ott állt, és várta, hogy átvegye az újszülöttet.
A prófétai fény és vezetés különleges módon érintette ezt az eseményt. Ali kinyitotta a szemét, és így köszöntötte az isteni Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával):
„as-salāmu ʿalayka yā Rasūl Allāh” (Béke legyen veled, ó Allah Küldötte).
Ali születése a Kábában egyedülálló esemény az emberiség történetében. Egyetlen próféta vagy Isten kiválasztottja sem részesült ilyen megtiszteltetésben.
Ali a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) gondoskodása és szeretete alatt nőtt fel. Ali (béke legyen vele) így mondta:
„A Szent Próféta a karjaiban nevelt fel, és abból etetett, amiből ő maga is evett. Mindenhová követtem őt, mint a teveborjú az anyját. Minden nap új erények áradtak ki nemes jelleméből, amelyeket elfogadtam és követtem.”
A Szent Prófétával (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) töltött tíz év alatt Ali szorosan egyesült vele jellemben, tudásban, önfeláldozásban, türelemben, bátorságban, kedvességben, együttérzésben, beszédkészségben és ékesszólásban. Gyermekkora óta Allahnak vetette alá magát a Prófétával együtt.
Ő maga mondta:
„Én voltam az első, aki a Prófétával együtt imádkozott Allahhoz.”
Al-Maszʿúdi mondta: „Ali a Prófétát követte egész gyermekkorában.” Allah tisztán és szentként teremtette meg, és az igaz úton tartotta meg. Ő volt az első, aki nyilvánosan elfogadta az iszlámot a Próféta hívása után, de már legkorábbi gyermekkorától fogva hitben és istenimádatban nevelkedett.
Ali a legtöbb helyzetben a Prófétát kísérte, védelmezte őt az ellenségekkel szemben, és leírta a Szent Korán kinyilatkoztatott verseit. Ezeket a Prófétával együtt vitatta meg, amint Gábriel arkangyal által kinyilatkoztatásra kerültek. Olyan közel állt a kinyilatkoztatáshoz, hogy gyakran az elsők között hallotta azt.
A Próféta Ali-ról így szólt:
„Te vagy a testvérem ebben a világban és a túlvilágon.”
„Én a tudás városa vagyok, és Ali annak kapuja.”
„Senki nem ismeri Alit Allahon és rajtam kívül, és senki nem ismer engem Allahon és Alin kívül.”
„Ha látni akarjátok Ádám tudását, Noé jámborságát, Ábrahám odaadását, Mózes istenfélelmét és Jézus aszkézisét, akkor tekintsetek Ali arcára.”
Amikor a Próféta Medinába (Yathrib) érkezett, és egyesítette a Mekkából és Medinából érkező hívőket, testvériséget hozott létre a Muhádzsirún (kivándorlók) és az Anszár (segítők) között. Amikor Ali nem kapott testvért az Anszár közül, megkérdezték a Prófétát, miért, mire ő így válaszolt:
„Ő az én testvérem.”
Al-Maszʿúdi így szólt Aliról:
Ha minden erény egyesülne—az első hívő, a Próféta társa, tudás, igazságosság, tisztaság, bátorság, aszkézis és helyes útmutatás—akkor Ali lenne a hívők legkiválóbbja. Senki előtte vagy utána nem hasonlítható ezekhez a tulajdonságokhoz, csak nagyon kevesen.
Leave a Reply