Zeinab asszony (a.s) beszéde Kúfában
Kúfa a muszlimok fővárosának számított. Ali imám (a.s.) az ő kalifátusa idején tette meg fővárosává, és itt élt valaha Zeinab (a.s.) és Umm Kulthúm (a.s.), akik ott tiszteletben és szeretetben részesültek. Most azonban foglyokként érkeztek ebbe a városba.
Éjszaka volt, amikor megérkeztek, és Ibn Ziyád palotája zárva volt, ezért kénytelenek voltak a városon kívül tábort verni. Amikor a következő napon értesült érkezésükről, elrendelte, hogy nagy ünnepséget tartsanak, amelyre mindenkit meghívnak, megkülönböztetés nélkül. Husszein imám (a.s.) fejét egy aranytálra helyezték a trón közelében, és a mártírok fejeit is kiállították. A kúfaiaknak azt mondták, hogy egy törzs megszegte a békét a muszlimok ellen, de a muszlimok győzelmet arattak, ezért ünnepséget tartanak.
Ünneplő ruhában, egy örömteli esemény reményében özönlöttek az emberek az utcákra és a piacokra, miközben győzelmi zene szólt a foglyok érkezésekor. De csak kevesen sejtették az igazságot, és lehajtott fejjel néztek. Egy nő, aki felismerte Zeinab (a.s.) asszonyt és a vele lévő fedetlen nőket, sietve hazafutott, és hozott nekik fátylakat és takarókat, hogy befedjék magukat. De nem engedték meg nekik, hogy megőrizzék szemérmességüket, és a katonák letépték róluk a fátylakat.
Amikor Zeinab (a.s.) látta, hogy néhány férfi és nő már felismerte, mi történt valójában, sírva és jajgatva, csendet kért tőlük, majd átható ékesszólással és bölcsességgel szólt hozzájuk:
„Dicsőség Allahnak, és áldás legyen Mohameden és megtisztított családján. Ó, ti emberek, akik csalnak, árulnak és összeesküsznek, ti vagytok azok, akik most sírtok. Allah ne állítsa meg könnyeiteket, és szívetek égjen meg szüntelenül a bánat és a fájdalom tüzében. Ti olyanok vagytok, mint egy asszony, aki nagy szorgalommal erős kötelet készít, majd saját kezével bontja szét azt, és minden fáradozását elveszíti.
Hamisan esküdtetek, olyan eskükkel, amelyekben nincs igazság. Tudjátok meg, hogy bennetek nincs más, csak üres beszéd, hamis büszkeség, gonoszság, rosszindulat, gyűlölet, hazugság és hízelgés. Ti nem vagytok mások, mint szolgák és megvásárolt emberek, a legalantasabb teremtmények között. Szívetek tele van ellenségeskedéssel és gyűlölettel. Olyanok vagytok, mint a piszkos földben növő növényzet, vagy mint a sírokra kent sár.
Tudnotok kell, hogy egy szörnyű bűnt követtetek el, és gonosz jövőt készítettetek magatoknak az eljövendő életben, mert Allah haragja rajtatok van, és az Ő bosszúja le fog sújtani rátok.
Most hangosan sírtok és jajgattok a testvérem miatt! Igen, sírjatok, mert ez méltó hozzátok. Sírjatok sokat és nevessetek keveset, mert saját magatokat hoztátok szégyenbe azzal, hogy megöltétek korotok imámját. Vérének nyoma ott van ruháitokon, és azt sem eltávolítani nem tudjátok, sem mentesülni nem tudtok felelőssége alól: megöltétek Allah utolsó Prófétájának fiát, a Paradicsom ifjainak vezetőjét. Megöltetek valakit, aki támaszotok volt, a Szunna ismerője és az igazság mércéje volt vitáitokban. Ő volt beszédeitek és tetteitek alapja, és menedéketek a nehézségekben.
Tudjátok meg, hogy a legszörnyűbb bűnnel vagytok megvádolva, és a legrosszabb sorsot készítettétek elő magatoknak az Ítélet Napján. Átok legyen rajtatok, és pusztulás érjen el benneteket. Fáradozásotok hiábavaló lett, és romlásba estetek. Elvesztettétek a kereskedést az igazsággal, és Allah haragjának és megaláztatásának áldozatai lettetek.
Ó, Kúfa népe, jaj nektek! Felismertétek, mely darabot vágtátok ki Mohamed szívéből, mely esküt törtetek meg, mely vért ontottatok ki, és mely becsületet gyaláztatok meg? Olyan bűnt követtetek el, amely miatt az ég aláhullana a földre, a föld megremegne, és a hegyek porrá omlanának. Imámotok megölésével lázadást és esztelenséget követtetek el a legmagasabb igazság ellen. Nem csodálkoztok, ha vér hull az égből? Tudjátok meg, hogy a Túlvilág büntetése súlyos lesz, és nem lesz, aki segítsen nektek. Ne tekintsétek Allah haladékát jelentéktelennek, mert ha Ő nem siet a büntetéssel, az nem jelenti azt, hogy képtelen rá. Nála nem marad el az igazságszolgáltatás ideje. Allah figyel benneteket.”
Az emberek sírtak és harapdálták ujjaikat. Könyörgés és irgalom nélkül tárta fel előttük saját valóságukat és tetteiket. Azok a szemek, amelyek korábban ünneplésre emelkedtek, most a beszéd ereje miatt szégyenükben lehajtottak.
Leave a Reply