Néhány ok Imám Huszein (a.s) felkelése mögött
Számos oka volt annak, hogy ez a nagy személyiség családjával és hűséges társaival együtt fellázadt, és feláldozta életét.
Kötelessége a vallásával szemben
Abban az időben, amelyben az Imám (a.) élt, kötelessége volt fellépni azzal a rendszerrel szemben, ahogyan a zsarnokok vezették az iszlám államot. Allah (swt) törvényeit és szabályait saját előnyükre változtatták meg, hogy ösztöneik és vágyaik szerint élhessenek.
Kötelessége a társadalommal szemben
Az Imám (a.) helyzete a társadalomban olyan volt, hogy ő vezette és irányította az embereket az igaz útra. Emiatt mindig kifejezte elégedetlenségét Jazíd és helytartói iránt. Abból, amit látott, arra jutott, hogy az egyetlen helyes út önmaga feláldozása, hogy az iszlám megőrizhesse méltóságát és értékét.
Kúfa népe és meghívásuk
Amikor Kúfa népe látta, milyen volt Huszein (a.), és emlékezett arra, mit tett értük és az iszlámért apja, Imám Ali (a.), meghívták őt Irakba. Megígérték neki, hogy teljes mértékben támogatni fogják az elnyomás ellen, amely alatt éltek, hogy jobb életre vezesse őket.
Az iszlám védelme
Az egyik legfontosabb oka ennek a felkelésnek az iszlám megvédése volt az Umajjádoktól, akik mindent megtettek azért, hogy eltöröljék az iszlámot, annak jelentőségét és hatását az emberek életére és gondolkodására.
Allah törvényeit saját törvényeikkel helyettesítették, hogy senki se szállhasson szembe velük. Megpróbálták eltávolítani a Próféta (sz.a.a.) és családja nevét az emberek szívéből. Politikájuk célja az volt, hogy ne az iszlám gondolkodás irányítsa az embereket, hanem az uralkodók által kitalált eszmék.
Az ilyen cselekedetek elfogadhatatlanok voltak az iszlám világban, ezért a népnek szüksége volt egy nagy vezető által irányított felkelésre, hogy a zsarnokság sötétségéből az iszlám fényébe vezesse őket.
A vezetés védelme
Jazíd és helytartói olyan vezetők voltak, akik csak saját vágyaikat követték, annak ellenére, hogy különleges helyzetük és kötelességük az iszlám alapelveinek megőrzése és az elnyomás elleni harc lett volna.
Amikor Huszein (a.) látta, hogy ezt a pozíciót visszaélésekre használják, fellázadt ellenük, hogy megőrizze az emberek szemében a vezetés tiszta és igaz képét, ne pedig az elnyomás jelképét.
Meg akarta őrizni azt a vezetői mintaképet, amelyet a Próféta (sz.a.a.), majd Imám Ali (a.) és Imám Haszan (a.) testesítettek meg.
A szabad akaratért folytatott harc
Ahogyan említettük, Jazíd uralma alatt az embereknek alig volt szavuk. Ő döntött mindenben, és aki ellenezte őt, azt bebörtönözték vagy kivégezték. Ezt az örökséget apjától, Muʿáwijától vette át.
Mivel ez ellentétes az iszlám alapelveivel, Huszein (a.) felkelt, hogy felszabadítsa az embereket, hogy szabad akaratuk szerint élhessenek, ne pedig mások zsarnoksága alatt.
Harc az emberek jólétéért
Muʿáwija, Jazíd és embereik a közvagyont saját ösztönös vágyaik kielégítésére használták fel. Emiatt a szegénység jelentősen megnövekedett, és azoknak, akik állami támogatásból éltek, más megélhetési módokat kellett keresniük.
Amikor Huszein (a.) látta az emberek állapotát, felemelkedett és szembeszállt a hatalmasokkal, hogy a szegények visszakaphassák jogaikat, ahogyan a Próféta (sz.a.a.) és Imám Ali (a.) idején történt.
A síiták üldözése
Az Umajjádok kemény eszközökkel próbálták elnyomni és kiirtani a síitákat és hitüket, amely valójában a Próféta Muhammad (sz.a.a.) által hirdetett tiszta és kompromisszummentes iszlám volt.
Imám Huszein (a.) felkelésével fel akarta szabadítani a síitákat szolgaságukból, és új reményt akart adni nekik.
Az Ahlul-Bayt (a.) elleni harc
Ahhoz, hogy az Umajjádok saját, kitalált iszlámjukat terjesszék – amely az elnyomáson, saját gazdagságukon és a nép elszegényítésén alapult –, el kellett szakítaniuk az embereket a valódi iszlámtól és annak hordozóitól, azaz az Ahlul-Bayttól (a.).
Ezért minden lehetséges eszközt felhasználtak arra, hogy lerombolják az Ahlul-Bayt jó hírnevét és hitelességét a muszlimok között, és megfosszák őket attól a vezető szereptől, amelyet a Próféta (sz.a.a.) jelölt ki számukra.
Az iszlám alapelvei
Az Umajjádok mindent megtettek azért, hogy megváltoztassák – vagy inkább eltöröljék – az iszlám alapelveit. Ez oda vezetett, hogy a társadalom elfelejtette az iszlám valódi tanításait, és csak az Umajjádok hamis iszlámja maradt számukra.
Mi történt volna, ha Huszein (a.) nem lázad fel Jazíd ellen?
Ezt két szemszögből vizsgálhatjuk.
A társadalom szemszögéből
Ha Huszein (a.) nem lázadt volna fel, és nem áldozta volna fel önmagát, családját és hűséges társait, akkor a társadalom nem tudta volna, hogyan kell bánni egy olyan zsarnokkal, mint Jazíd.
Ennek oka az volt, hogy Jazíd és emberei hatalmas összegeket költöttek arra, hogy eltérítsék az embereket a Próféta (sz.a.a.) valódi tanításaitól. Hamis hadíszokat találtak ki saját érdekükben, és azt állították, hogy azok a Prófétától származnak.
Így uralmuk alatt tarthatták a társadalmat, és bármit megtehettek ellenállás nélkül.
Itt érthető meg Huszein (a.) kijelentése:
„Az iszlámnak vége lesz, ha Jazíd útja folytatódik.”
Huszein (a.) Jazídot így írta le:
„Olyan ember, aki megöli a tiszteletre méltó embereket, és romlottságáról ismert.”
Jazíd hároméves uralma alatt három szörnyű tettet követett el:
- Megölette Imám Huszeint (a.)
- Hatalmas mészárlást rendezett Medinában, amely tömeges erőszakot és fosztogatást is magában foglalt
- Katapultokkal leromboltatta a Kábát
Imám Huszein (a.) helyzete
Az Imám (a.) iszlámban betöltött helyzete kötelezte őt arra, hogy fellépjen Jazíd ellen. Ha nem tette volna, azt úgy értelmezték volna, hogy elfogadja Jazíd tetteit.
Az emberek az Imámot követték, mert ő volt számukra az igaz vezető, akinek engedelmeskedniük kellett.
Iszlám szempontból ez azt jelentette volna, hogy Huszein (a.) elégedett Jazíd cselekedeteivel.
Itt kapcsolódik a Próféta (sz.a.a.) mondása:
„Aki lát egy zsarnok uralkodót, aki megengedi a tiltottat, tiltja a megengedettet, szembemegy a Próféta útjával, igazságtalanul bánik az emberekkel és elnyomja őket, mégsem lép fel ellene szóval vagy tettel, azt Allah ugyanazzal a büntetéssel sújtja majd, mint magát a zsarnokot.”
Huszein (a.) pedig ezt mondta:
„Ezek az emberek a Sátánt követték, és elhagyták a Könyörületes útját. Nyilvánvalóvá tették romlottságukat, áthágták a határokat, megengedetté tették azt, amit Allah megtiltott, és tiltottá tették azt, amit Allah megengedett…”
A következtetés tehát az, hogy ha Huszein (a.) nem lázadt volna fel, akkor olyan lett volna, mint Jazíd: szembeszállt volna az igazsággal és a hamisságot védelmezte volna.
Felmerülhet egy kérdés
Miért nem maradt egyszerűen semleges? Miért nem ellenezte Jazídot más módon?
A választ maga Huszein (a.) adta meg, amikor testvérének ezt mondta:
„Még ha egy kis barlangban rejtőznék is el, akkor is eljönnének, hogy megöljenek.”
Az Imám (a.) arra utalt, hogy Jazíd már Ásúrá előtt több alkalommal megpróbálta meggyilkolni őt, akár Medinában, akár Mekka felé vezető útján.
Huszein (a.) ezért az ő politikájukat használta fel arra, hogy olyan felkelést indítson, és olyan módon haljon meg, amely felébresztheti a társadalmat, véget vethet az igazságtalanság korszakának, és szabaddá teheti az embereket egy igazságos életre.
Leave a Reply