Minden nap Áshúrá, és minden föld Karbalá. Mi Áshúrá?
Minden dicséret Allahot, a Magasztost illeti, és béke és áldás legyen Urunkon, a Prófétán, Muhammadon, tiszta családján, valamint nemes és hűséges társain.
A hidzsra 61. évének muharram hónapjában (kb. 680. október 20-án) Irakban, az Eufrátesz partján fekvő Karbalá nevű helyen egy esemény történt. Történelmi szempontból akkor jelentéktelennek tűnt: az Umajjád‑rezsim [1] által mozgósított nagy hadsereg körülzárt egy körülbelül száz főből álló csoportot, és arra akarta kényszeríteni őket, hogy hűségesküt tegyenek a kalifa, Jazíd számára, ezzel elismerve az ő hatalmát. A kis csoport ellenállt, és heves harc tört ki, amelyben mindannyian mártírhalált szenvedtek.
Akkor úgy tűnt, hogy ez a csata – mint sok más hasonló esemény – bekerül a történelembe, majd feledésbe merül.
Ám a 10. muharram napján Karbalában történt események örök példává és inspirációvá váltak a későbbi nemzedékek számára. Ebben az írásban röviden áttekintjük a legfontosabb pontokat.
Ki volt Huszein?
A mártírrá vált csoport vezetője nem volt más, mint Huszein (béke legyen vele), Ali (béke legyen vele) fia, és a Szent Próféta (béke legyen vele és családjával) unokája.
Huszein (béke legyen vele) Fátima (béke legyen vele) fia volt, akiről a Próféta (béke legyen vele) így szólt:
„Huszein tőlem való, és én Huszeintől való vagyok. Allah szeresse azt, aki szereti Huszeint.” [2]
Huszein (béke legyen vele) a Próféta háznépének vezetője lett, miután testvére, Hasan (béke legyen vele) 50-ben elhunyt.
Tiszteletben tartotta a Hasan (béke legyen vele) és Muáwija között kötött békeszerződést, és hívei ösztönzése ellenére sem tett semmit, ami veszélyeztette volna a politikai helyzetet. Inkább az emberek vallási szükségleteinek ellátásával foglalkozott, és ismert volt tudásáról, jámborságáról és nagylelkűségéről. Mély megértésének egyik legszebb példája az Árafát-napi imája, amelyben így szól Allahhoz:
(A fordítás a magyar vallási stílushoz igazítva, de nem szó szerinti idézetként) „Ó Allah, hogyan kételkedhetne Benned az, akinek egész létezése Tőled függ? Mikor tűntél el valaha úgy, hogy bizonyítékra lett volna szükség, hogy Hozzád vezessen? Mikor voltál oly távol, hogy jeleid és műveid kellett volna, hogy kapcsolatba hozzanak Veled? Vak az a szem, amely nem lát Téged, miközben Te látod őt. Mit talált az, aki nem talált Rád? És mit veszített az, aki Rád talált?”
Ki volt Jazíd?
Jazíd apja (Muáwija) és nagyapja (Abú Szufján – a Próféta legnagyobb ellensége) mindig is igyekeztek akadályozni a Próféta küldetését. Jazíd maga is nyíltan kijelentette hitetlenségét egy versben:
„A Hásim nemzetség csak egy játékot rendezett, hogy királyságot szerezzen. Nem volt semmi új Istentől, sem kinyilatkoztatás.” [5]
Maszúdi [6] szerint Jazíd élvhajhász ember volt, aki borivásban és szórakozásban töltötte idejét.
Ezért nem meglepő, hogy amikor Jazíd kormányzója hűségesküt követelt Huszeintől (béke legyen vele), ő így válaszolt:
„Mi vagyunk a Próféta háznépe, a kinyilatkoztatás forrása, az a hely, ahová az angyalok leszállnak. Rajtunk keresztül kezdte Allah kiárasztani kegyelmét, és rajtunk keresztül teljesítette be azt. Jazíd pedig bűnös ember, részeges, gyilkos, aki ártatlanokat ölt meg, és nyíltan követ el bűnöket. Egy olyan ember, mint én, soha nem tehet hűségesküt egy olyan embernek, mint ő.” [7]
Miért tört ki a felkelés?
Huszein (béke legyen vele) felkelése egy iszlám mozgalom volt, amelyet az iszlám egyik legnagyobb vezetője irányított. Az iszlám törvényei megkövetelték, hogy figyelmeztesse az ummát [8] a veszélyre, és ellenálljon a zsarnok uralkodónak.
Amikor elhagyta Medinát, így szólt:
„Nem lázadásból, nem gőgből, nem rombolásvágyból és nem zsarnokságból indulok el. Azért indulok, hogy megreformáljam nagyapám ummáját. A jót akarom parancsolni, és a rosszat megtiltani.” [9]
Huszein (béke legyen vele) a csatatéren esett el, miközben kötelességét teljesítette. Karbalában levágták a fejét, amelyet lándzsára tűzve vittek városról városra, míg végül Damaszkuszba nem ért, ahol Jazíd elé helyezték.
Miért emlékezünk Áshúrára?
Miért tekintik Huszeint (béke legyen vele) „a mártírok vezérének”? Azért, mert ő nem csupán egy hataloméhes uralkodó áldozata volt. Kétség sem fér hozzá, hogy Karbalá tragédiája bűnös és szörnyű tett volt a gyilkosok részéről. Ha azonban Huszeinre (béke legyen vele) magára tekintünk, akkor ez a tragédia egy tudatos szembeszállást és egy bátor kiállást jelentett egy szent ügyért. Az egész nemzet képtelen volt szembeszállni Jazíddal. Meghajoltak akarata előtt. A tévelygés és a visszatérés az iszlám előtti szokásokhoz egyre terjedt.
Ha Huszein (béke legyen vele) ebben a helyzetben tétlen maradt volna, az az iszlám végét jelentette volna úgy, ahogyan ma ismerjük. Ezért vállalta magára az egész nemzet felelősségét. A legnagyobb tragédia az volt, hogy az az ember, aki egy ilyen nemes ügyet – az iszlám védelmét – szolgálta, ilyen brutális módon lett lemészárolva.
Ezért emlékezik a muszlim világ minden évben Huszein (béke legyen vele) áldozatára. Fájdalmunk soha nem csökken, mert újra és újra átéljük a tragédiát szívünkben.
Áshúrá, a 10. muharram napja minden évben emlékeztet minket a Próféta (béke legyen vele és családjával) családjának áldozataira. Ezenkívül ez az emlékezés tudatosabbá tesz bennünket azokkal szemben, akik akkoriban meg akarták semmisíteni az iszlámot, a Próféta családját, mindazt, amit képviseltek, és azokat is, akik passzívan nézték mindezt. Ez az emlékezés segít abban, hogy a múlt eseményeit a jelen fényében értelmezzük.
További információ Áshúráról a következő oldalon található: ashura.dk
[1] Más néven Umajjádok, Banú Umajjah.
[2] Ibn Mádzsa: Sunan, 144. hadísz.
[3] Duʿāʾ: ima, könyörgés.
[4] A zarándoklat (Haddzs) legfontosabb napja.
[5] Ibn Dzsarír: Táríkh al-Umam wa-l-Mulúk, 13. kötet, 2174. oldal.
[6] Iszlám történész és író.
[7] Sayyid Ibn Táús: Maqtal al-Husain, 10–11. oldal.
[8] Az iszlám közösség (umma).
[9] Al-Khatíb al-Khuwárizmí: Maqtal al-Husain, 1. kötet, 88. oldal.
Leave a Reply