Mi teszi különlegessé Imám Huszein (as) áldozatát?
Sok emberben felmerül egy fontos kérdés: hogyan érte el Imám Huszein (as) ezt a magas rangot és státuszt az emberek között, amelyet a történelem minden nemzedéke tanúsított, miközben a világban folyamatosan számos más áldozat is történik? Mi az, ami Imám Huszein (as) áldozatát megkülönbözteti a többitől? Miért marad emlékezetben több mint 1400 év után is, miközben sok más áldozat gyorsan feledésbe merül?
Másrészt egy látszólagos ellentmondás is felmerül az „Amáli asz-Szádúk”-ban szereplő hagyomány és Imám Haszan (as) ismert kijelentése között, amikor azt mondja testvérének, Huszeinnek (as): „Nincs nap olyan, mint a te napod, ó Aba Abdillah”, valamint az ismert mondás között: „Minden föld Karbalá, és minden nap Ásúra”, amely nem az Ahlulbayt (as) hiteles forrásaiból származik. Természetesen ez utóbbi kijelentés más értelemben is értelmezhető, például úgy, hogy „a jó és a rossz, az igazság és a hamisság közötti küzdelem folyamatos és mindenhol jelen van”.
Az első kérdésre adott válasz és az ellentmondás feloldása a következő lehet:
Néha az ember egy áldozat értékelését részleges megközelítés alapján végzi. Ilyenkor csak az áldozat nagyságát vizsgálja, ami hiányos és gyakran téves értékelés.
Máskor az értékelés teljes, átfogó szemléleten alapul, amikor az áldozatot minden dimenziójában vizsgálják. Számos tényező szükséges a helyes értékeléshez, amelyek közül öt itt kerül említésre:
– az áldozó személyisége
– az áldozat célja
– az áldozat módszere
– az áldozat mértéke
– az áldozat eredményei
Ezért egy áldozat helyes megítéléséhez legalább ezt az öt tényezőt kell figyelembe venni.
1. Az áldozó személyisége
Az áldozatot hozó személyisége fontos tényező az értékelésben, ahogyan minden cselekedet esetében is. Ennek tisztázására egy ismert hagyomány említhető a fiqh könyvekből. A hagyomány első részében a szent Próféta Muhammad (sa) így szól Imám Alihoz (as):
„Ó Ali, egy tudós ember két rak’at imája jobb, mint egy imádkozó ezer rak’atja.” [1]
Egy tudós ugyanúgy imádkozik, mint egy másik hívő. Lehet, hogy mindkettő imája hasonló a figyelem, istenfélelem, alázat és más áldott tulajdonságok szempontjából, de az, aki a cselekedetet végzi, személyisége meghatározza annak értékét Allah (swt) előtt. Ha ez egy egyszerű imára igaz, akkor mi a helyzet egy nagyobb áldozattal?
A hagyomány második része, amely talán még meglepőbb, így szól:
„Ó Ali, egy tudós ember alvása jobb, mint egy tudatlan ember imádkozása.” [2] – egy másik változat szerint: „…jobb, mint egy imádkozó imádkozása.”
Ez is azt mutatja, hogy egy cselekedetet nem lehet pusztán külsőleg, részlegesen megítélni. Ha két embert látunk, akik közül az egyik alszik, a másik pedig imádkozik, természetesen azt gondolnánk, hogy az imádkozó jutalma nagyobb. Mégis láthatjuk, hogy egy tudós ember alvása jobb lehet, mint egy tudatlan ember imádkozása, még akkor is, ha az imádkozó egész éjszaka Allahot dicsőíti. Ezért a cselekedet értékének megítéléséhez figyelembe kell venni a cselekvő személyiségét is. Ugyanez az elv igaz arra is, hogy Allah (swt) nem pusztán a cselekedet mérete alapján ítél, hanem a mögötte lévő szándék szerint.
Számtalan más hagyomány is létezik, amelyek hasonló jelentésre utalnak. Például vannak olyan átadások, amelyek arról szólnak, hogy mennyivel nagyobb a jutalma egy házas ember által végzett imának a nem házas ember imájához képest; vannak átadások, amelyek leírják, hány jutalmat kap egy férfi, ha segít a feleségének a háztartásban; és vannak átadások, amelyek azt mondják, mekkora jutalomban részesül egy szülőpár, ha megtanítja gyermekeit a Korán olvasására stb. Ezek mind olyan jutalmak, amelyek mértéke valamilyen módon az elvégző személyiségétől függ.
Ebben az esetben, amikor Imam Husszein (as) áldozatáról beszélünk, szükséges az ő személyiségét megvizsgálni, hogy megértsük, mi az, ami kiemeli az ő áldozatát minden más áldozat fölé ezen a világon.
Imám Husszein (as) megismerése
A megismerés döntő jelentőségű Allah (a Magasztos) előtt, hiszen egy ismert hagyomány szerint így áll:
„…a legjobb közületek az, akinek a legnagyobb a tudása.”
Ebben az esetben a muszlimok különböző szinteken állnak, és sajnos a legtöbben nagyon keveset tudnak az Imám (as) személyiségéről. Ezért a kérdés az: Ki Imam Husszein (as)?
Ő csupán Allah (a Magasztos) egyik közeli szolgája? És ennek ismerete a megismerés egyik szintje?
Ő csupán egy Imám, akinek engedelmességgel tartoznak az emberek? És ennek ismerete a megismerés egy másik szintje?
Ő csupán az egyik legnagyobb reformátor? És ennek ismerete is a megismerés egy szintje?
… Imam Husszein (as) azonban sokkal több és sokkal hatalmasabb, mint amit itt említettünk.
Most három ismert kijelentés kerül említésre, amelyek jobban bemutatják Imam Husszein (as) fenséges személyiségét:
Az első kijelentés:
Ez a híres hagyományban található (Hadísz al-Lauh), amely az Ahlulbayt (as) kincsei közé tartozik. Ez egy hosszú hagyomány, amelyet Gábriel arkangyal (as) hozott le a Prófétához Mohamedhez (sa). Ebben Allah (a Magasztos) így szól:
„És Én Husszeint tettem az Én kinyilatkoztatásaim őrzőjévé.”
Ismerjük-e ennek a kijelentésnek a jelentésének dimenzióit? És hol kezdődik a kinyilatkoztatás, és hol ér véget?
A kinyilatkoztatás kezdete: „És Ő megtanította Ádámnak a nevek mindegyikét.”
A kinyilatkoztatás vége pedig a Próféta (sa) mennybemeneteléhez kapcsolódik: „Majd kinyilatkoztatta szolgájának azt, amit kinyilatkoztatott.”
És Imam Husszein (as) mindezen isteni kinyilatkoztatások őrzője. Ez csak egy aspektusa Imam Husszein (as) nagyságának, és természetesen ez a kijelentés mélyebb elemzést igényelne, amit egy későbbi alkalomra hagyunk.
A második kijelentés:
Ez az a kijelentés, amelyet Imam Husszein (as) ziyarah-jában olvasunk. Al-Kulaini sejk a „Al-Káfi” könyvben közölte, ahogyan Al-Szaduq sejk a „Al-Fakih”-ban, és Al-Tuszi sejk a „Al-Tahdhib”-ben:
„Az Úr akarata, ami az univerzum rendeleteit illeti, hozzátok száll alá és a ti házaitokból kerül kibocsátásra, ugyanúgy, ami a törvények részleteit illeti a szolgák számára.”
Ez a „Wilāyah al-takwīniyyah” (egyetemes isteni hatalom), amelyet Allah (a Magasztos) adott a vértanúk urának, Imam Husszeinnek (as), ugyanúgy, ahogyan azt a Szent Prófétának (sa) és az Ahlulbayt (as) többi tagjának is megadta.
A harmadik kijelentés:
Ez a Szent Próféta (sa) nagyon ismert kijelentése, amelyben így szólt:
„Husszein tőlem van, és én Husszeintől vagyok.”
Ez a kilenc szó Imam Husszein (as) személyiségének és az univerzum utolsó Küldöttével, Mohameddel (sa) való kapcsolatának egy fontos részét fejezi ki.
- Az áldozat célja
Sok ember nagy erőfeszítéseket tesz, vagy sok időt, energiát és pénzt áldoz egy bizonyos célért. A kérdés az: mi mozgatja a tetteiket? Mit akarnak elérni? Miért feledkeznek meg sok ilyen emberről az idők során, míg mások örökre megmaradnak az emlékezetben és dicséretben?
Azok a tettek, amelyek nincsenek Allahhoz (a Magasztoshoz) kötve, előbb-utóbb eltűnnek és feledésbe merülnek, mert ezek célja csak ez a világ. Ezzel szemben vannak olyan emberek, akiknek tetteinek célja a túlvilág, és Allah (a Magasztos) így mondja a Koránban:
„Azok azonban, akik a túlvilágot akarják, és érte kellő igyekezettel fáradoznak, és hívők, azoknak fáradozása jutalomban részesül.” [10]
Imam Husszein (as) célja nem ez a világ volt, és az ő áldozatának célja még a túlvilágnál is magasabb volt. A túlvilág nagyon fontos, és Imam Husszein (as) szerette és kívánta a jó helyet a túlvilágon, de célja ennél is magasabb szinten állt. A kérdés tehát: mi lehet magasabb cél, mint a túlvilág gyönyörű kertjei és palotái?
A legmagasabb cél maga Allah (a Magasztos). Így Imam Husszein (as) felkelése közvetlenül Allahhoz (a Magasztoshoz) kapcsolódott. Az Arbaín napjának ziyarah-jában ezt olvassuk:
„… és [Imam Husszein] minden erőfeszítését megtette, és szívét, lelkét, szellemét és életét a Te ügyednek szentelte…”
vagyis Allah (a Magasztos) ügyének és Allah (a Magasztos) kedvéért, és ez az őszinteség olyan szintje, amelyet csak Allah (a Magasztos legközelebbi szolgái) érhetnek el.
- Az áldozat módszere
Néha a cél lehet a túlvilág és Allah (a Magasztos), de ez nem elég. Mi van akkor, ha az áldozat Allah (a Magasztos) kedvéért történik, de a módszer ellentmond az iszlám tanításainak?
Van egy szép hagyomány, amelyet Sheikh al-Hurr al-Amili közölt, amelyben a Próféta (sa) azt mondta:
„Nincs értelmes szó cselekedet nélkül.”
A következő részben azt mondja:
„És nincs értelmes szó és nincs értelmes cselekedet szándék nélkül.”
De itt sem áll meg, mert így folytatja:
„És nincs értelmes szó, nincs értelmes cselekedet és nincs értelmes szándék, amely ne a (Próféta) szunnájával összhangban történne.” Ez azt jelenti, hogy nem elég, hogy a cselekedet Allah (a Magasztos) kedvéért történjen, hanem Allah (a Magasztos) módján is kell történnie.
Példaként említhetők a kháredzsiták (Khawārij) a történelemben. A kháredzsiták egy csoport voltak, akik többek között Imam Ali (as) idején éltek. Azt mondják róluk, hogy nagyon vallásosak voltak: nappal böjtöltek, éjszaka imádkoztak, sokat olvasták a Koránt stb. Mégis harcoltak Imam Ali (as) ellen, és végül meg is ölték őt. Néhányan közülük annyira félrevezetettek voltak, hogy valóban hittek abban, hogy Imam Ali (as) hitetlen, mások viszont ismerték az igazságot, mégis figyelmen kívül hagyták és arrogánsak maradtak.
Akár tiszta szándékkal harcoltak Imam Ali (as) ellen Allah (a Magasztos) nevében, akár nem, végül csak vereséget és hatalmas veszteséget értek el. Allah (a Magasztos) ezt így hangsúlyozza a Szent Koránban:
„Mondd: vajon közöljük-e veletek, kik azok, akik a legnagyobb vesztesek cselekedeteikben? Ők azok, akiknek fáradozása elvész ebben a világban, miközben azt hiszik, hogy helyesen cselekszenek.” [11]
Ez a jelenség nemcsak a történelem korábbi időszakaiban volt jelen. Ez egy folyamatosan fennálló jelenség is, ahol ma is látunk úgynevezett muszlimokat, akik olyan mértékben agymosottá váltak, hogy a Khawārijhoz hasonló gondolkodásmódot vesznek fel, és más ártatlan muszlimokat ölnek meg például Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban és más országokban, miközben teljes szívvel hisznek abban, hogy tetteik a megváltáshoz és a Paradicsomhoz vezetnek. Ezek az emberek azok, akik világszerte megváltoztatták az iszlám és a muszlimok megítélését, mivel az iszlámot erőszakos vallásként, a muszlimokat pedig terroristák és erőszakos emberek csoportjaként mutatják be.
Ezért fontos, hogy mindannyian mindig figyelmesek legyünk arra, milyen irányba haladunk. Minden kisebb és nagyobb cselekedetünk és döntésünk előtt mérlegelnünk kell, hogy helyes módon cselekszünk-e, és hogy Allah (a Magasztos) útján haladunk-e, vagy a Sátán útján.
- Az áldozat nagysága
Egy hagyomány szerint: „A legjobb cselekedet a legnehezebb.” [12] Volt-e valaha olyan áldozat, amely felérne Imam Husszein (as) áldozatával?
Ábrahám próféta (as) egyértelmű példája annak, aki őszinte áldozatot mutatott be Allah (a Magasztos ügyében). Az ő áldozatát minden évben megünneplik az Eid al-Adhá ünnepen. Allah (a Magasztos) azonban megállította az áldozatot.
Amikor Allah (a Magasztos) megparancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, elvitte őt, lefektette, majd elkezdte a kést mozgatni a torkán. A Korán így mondja:
„És amikor mindketten alávetették magukat (Allah akaratának), és ő homlokával a földre fektette, akkor Mi kiáltottunk hozzá: Ó Ábrahám! Te már teljesítetted a látomást.” [13]
Ez volt a határ, mert Allah (a Magasztos) nem engedte, hogy Ábrahám (as) fia feláldoztasson, és helyette egy kost adott neki áldozatul, amelyet a muszlimok minden évben megemlékeznek. Ezzel szemben Imam Husszein (as) áldozatát senki nem állította meg, és így ő olyan áldozatot vállalt, amelyhez nem létezik hasonló az egész világtörténelemben.
- Az áldozat eredményei
Minden egyes imáért, amelyet egy muszlim a földön elvégez, adóssága van Imam Husszein (as) felé, mert ha nem lettek volna Imam Husszein (as) erőfeszítései, az iszlámnak nem maradt volna nyoma. Amikor az akkori emberek lehetetlennek látták az iszlám fegyveres legyőzését, belülről próbálták azt megsemmisíteni, azzal hogy elfogadták és belülről rombolták. Milyen hatalmas eredmény az, hogy valakinek az áldozata egy teljes vallás fennmaradásának oka legyen, és tanításai tovább éljenek?!
Ebből származik a híres mondás: „Az iszlám Mohamed által kezdődött és Husszein által folytatódik.” Így Allah (a Magasztos utolsó Küldötte (as)) volt a vallás kinyilatkoztatásának oka, de Imam Husszein (as) vére volt az oka annak, hogy az iszlám fennmaradt. Talán ez a magyarázata a Próféta (sa) mondásának is: „Husszein tőlem van, és én Husszeintől vagyok.”
Térjünk vissza Imam Hassan (as) híres mondásához, amelyben azt mondja: „Nincs nap, amely olyan lenne, mint a te napod, ó Abu Abdillah.” Mert nem vagyunk képesek egyetlen áldozatot sem összehasonlítani Imam Husszein (as) áldozatával, nem vagyunk képesek egyetlen forradalmat sem összehasonlítani az ő forradalmával, és nem vagyunk képesek egyetlen forradalmárt sem összehasonlítani az ő személyiségével.
[1] Makārim al-Akhlāq: 441. oldal
[2] Makārim al-Akhlāq: 441. oldal
[3] Bihar al-Anwār: 3. kötet, 14. oldal. A „megismerés” szó a „Ma’rifa” kifejezésből lett fordítva.
[4] A hagyomány több ismert forrásban szerepel: „Al-Kāfi” (al-Kulainī), „Kamāl al-Dīn wa Tamām al-Ni’ma” (al-Szaduq), „Al-Ghayba” (al-Nu’māni és al-Tusī), „Al-Manāqib” (Ibn Shahr Āshūb),
[5] Korán 2:31
[6] Korán 53:10
[7] „Al-Kāfi” (al-Kulainī), „Al-Faqīh” (al-Szaduq), „Al-Tahdhīb” (al-Tusī)
[8] Ziyārah: hivatalos üdvözlő és köszöntő forma, amelyet különböző nagy vallási személyiségekhez olvasnak. Minden ziyārah egy vagy több konkrét személyhez kapcsolódik.
[9] Bihar al-Anwār: 43. kötet, 263. oldal
[10] Korán 17:19
[11] Korán 18:103–104
[12] Jawāhir al-Kalām: 4. kötet, 265. oldal
[13] Korán 37:103–104
Leave a Reply